"... s eközben átélte az erdei kunyhóban lejátszódó utolsó
találkát. Az asszony lépett be először, szorongó léptekkel; a szeretője most
ért oda, az arcán egy megpattant faág nyomát viselte. Az asszony forró
csókokkal csillapította a vérzést, de a férfi nem állhatta most a gyöngédséget,
nem azért jött, hogy megismételje titkolt szenvedélyük szertartásait, amely a
száraz falevelek és az eldugott ösvények világában lelt oltalmat. A tőr
átmelegedett a mellén, alatta ott dobogott a meglapuló szabadság." J. C.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése