Most kommunikálunk

Most kommunikálunk. Arról van szó, ami a gyakorlati oldalát illeti. Nem tudom megszámolni, hogy mennyi irányba is indulhatnánk el. Sokszor még mindig vonzó lehetőségnek tűnik ezt a kérdést alaposabban körbejárni, mégis csak lássuk át, mennyire számos elágazás fut össze ebben a tevékenységben. Aztán csönd. Megpillantva az ebben nyíló távlat belső horizontját megérzem miről is van szó. Kettőnk közül valaki egy helyben marad, de egyvalaki megkezdi azt, amit intuíciónk kristályai után hagyunk a porban az összes vizeknek. Te is érzed? Én nem érek rá általában ilyesmikkel foglalkozni, főleg mikor a számok fogalmaival bíbelődök, hogy visszapörgessem a kirakós darabkáit. Egész világok épülnek fel abból az egy ötletből kiindulva, hogy most éppen itt vagyunk, és látszólag itt is maradunk még, pont addig, ameddig mindannyian el is fogunk számolni. Együtt. Külön is megszámoljuk, mert ez elkerülhetetlen, és még így is lesz olyan, aki megérzi a következő tevékenységek során összeszedhető lépéseket, hogy abban a pillanatban el is indoljon feléjük. Mi még maradunk egy kicsit, de csak azért, hogy Te is lásd, itt arról van csupán szó, amiről már sokszor hallottál eddig, vagy amiről még csak ezután fogsz bármit is hallani. Ezt pedig lehet egy helyben is csinálni. Mint ahogyan azt is, ami szerint most kommunikálunk. Korábban is volt már erre példa, viszont talán nem emlékszünk rá, vagy persze ezt mindig is sejtettük, csak eléggé homályosan. Ha nem emlékszel rá, én attól még sejthetem és fordítva, ez nem is annyira érdekes. A dolog akkor válik igazán varázslatossá, ha nem éppen mágikussá, amikor megtudjuk, hogy pontosan az fog történni, amiről beszélünk. Ekkor történik valami, amiről nem is nagyon ejtettünk szót, mégis megéreztük bekövetkezésének mikéntjét, helyét és nagyjából az idejét is. Pontosan azért, amiért ezt az utóbbit nem igazán számolgattuk az utóbbi időben, egy valóban meglepő és ha szerencsénk van még mulatságosnak is nevezhető történetet élhetünk át. Talán itt az idő ezek szerint megemlítenem, hogy a legutóbbi találkozásunk óta történt valami, amiről még nem beszélhettem, ha pontosak a számításaim. Vagy mégis? Nem tartom elképzelhetetlennek. Ez esetben, kérlek, vedd úgy, hogy a következő véges-sok számú irányba el sem idultunk, különben könnyen összezavarodna az, ami most annyira egyszerűen itt van előttünk. Ez nem tudom, hány mondatig fog tartani, de talán hamarabb vége lesz, mint azt gondolnád. Remélem, könnyen be tudom majd fejezni azt a részt, amiről egy ideje már említést tettem itt. Ha nem, akkor én már nem vagyok itt, mert minden valószínűség szerint menthetetlen elvesztem az egyik leágazásban. (Erre az eshetőségre gondolva szerencsére mindketten hagytunk sajátos jeleket egymás számára, és még később fogunk hagyni többet is.) Megragadva ezt a mondatot, fogalmam sincs hol és mikor kezdjem elbeszélésemet ezzel a történettel kapcsolatban. Legutóbb ott tartottál, ahol én is, még láttalak is errefelé. Odamentem hozzád. Most kommunikálunk. Arról van szó, hogy még az otthonodban is járhattam. Köszönöm Neked ezt a fantasztikus élményt. Gyakorlatilag nem volt könnyű… És ez itt máris egy másik történet. Nem tudom hogyan juthattam újra olyan közel az érzéshez. Egyszer csak… Azután vissza újra abba a pillanatba. A hely kísértetiesen ismerős. Jártunk már itt? Amikor Nálad voltunk nem ezt a helyet mutattad meg. Amikor Nálad voltam, megmutattad ezt a helyet is, többször. A kert, egy terasz, ez így még mindig különösnek tűnik. A zajokra későbbről emlékszem, de nem annyira szívesen.  Erről hiába is írnék le most bármit. Biztos vagyok benne, hogy erről nem beszéltünk nyíltan. A folyó oldalai elrendezték porladó kristályszerkezeteinket.

Végül megszületett az ötlet, amiből kiindulva találkozhatunk. Nem csak mi. Talán nem kéne újra egy félrefordított térképet kreálni abból a célból, hogy eltévedjünk a jelzései mentén, de ez a lehetőség sokszor nagyon is szórakoztatónak tűnik, leginkább amikor MI is együtt lehetünk, és ilyenkor igazán élvezetes lehet az a bolyongás, ami erre a Földre vezet. Persze talán még úgy is, ahogyan azt Te próbáltad már mondani (talán csak egy bizonyos időszakra gondolva), vagy ahogyan én azt gondolom, hogy értetted: Külön.