A 'tudomány' és 'politika' mibenlétéről, ami persze a ’világkép’ és az ’ideológia’ fogalmán keresztül is magyarázható : A világkép – kifejtve – a világnak csupán a leírása, arra a kérdésre keresi a választ, mi az, ami 'van', (mérhető, jelenségeket leíró, értelmező, cáfolható, modellalkotó, emberi döntéseket nem előíró, pl. természeti törvények modelljei, taxonómia. Azt is keresi, mi az ember helye ebben, de a tények nem értéktelítettek). Ezzel szemben az ideológia pedig a 'van'-ból vagy még abból sem a 'legyen'-t fogalmazza meg (minek 'kell' lennie, hogyan 'kell' viselkedni/társadalmat berendezni, milyen 'céljaink legyenek', milyen erkölcs a helyes, morálfilozófia, ahol minden jel értéktelítetté is válik az ideológia működésén keresztül). Ezek közül persze csak az egyik cáfolható és ez a cáfolhatóság a természettudományos világképnek is az alapja, amíg az ideológiáknak már nem szükséges feltétele egy ilyen konszenzusképző megfejtés, vagy akár csak a valóság megismerésében való elmélyülés, ezért is lehetnek folyamatosak az ideológiában a pusztító ellentétek és szándékok, akár a közös tudás és a misztikus tapasztalat megszületését is feláldozva a harcokban. Különösen hangzik , de van egy pont, ahonnan a "mi legyen' kritikája ideológiamentesen valósul meg: a világkép felől; a ’van’-ból és nem a ’kell’-ből, mert a szellem számára ez is lehetséges. Amíg az ideológia csak előírja a valóságra vonatkozó ígéreteinek a beváltását, hogy közben így lépjen fel a létezés és a valóság megismerésének szellemi műveleteivel szemben, addig a Szellem megfejtése a világképben aktuálisan is valódi, érvényes tapasztalat lesz. A szélsőséges ideológiákon keresztül ez már így néz ki: Amíg az ideológia csak a test bevonásával, az anyagi világ működtetésével (a tömegsírokkal) képes hatékonyan fellépni a létezés és a valóság megismerésének szellemi műveleteivel szemben, hogy fenntartsa önmagát és beváltsa ígéreteit, addig a Szellem megfejtése nem szükségszerűen válik anyagi (társadalmi) berendezkedéssé vagy akár csak ideológiává is egyúttal, amikor megmarad világképnek. Ami a világkép formájában megszületik, ideológiamentes tud maradni, ami pedig az ideológiában születik meg, abból már hiányzik ez a szellem. Amíg a világképnek ugyan vannak társadalmi feltételei is, addig az ideológiának mindig kevesebb köze lesz a valósághoz, hiszen meg kell azt változtatnia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése