két éve: Kedves A., én Wittgensteinre sem hivatkoznék, mert szerinte a műalkotás megítélésében ilyenkor a 'családi hasonlóság' fogalma számít. A művészet "mérhetetlensége" miatt persze a priori rendszerben kívánja ezt kivitelezni. Előre viszont nem tudjuk meghatározni azokat a feltételeket, amelyek kielégítése esetén a rendszerek a hasonlósági definíciónak megfelelnek, mivel bárkinek lehet bármilyen feltétele is, amiről bármit is gondolhatunk. Szerinte nem megmondható, hogy miben hasonlítanak az asztalok, mert mindegyik "más" (3/-4 lábú stb.) de azért mégis hasonlítanak egymásra, mert a 'családi hasonlóság' összeköti őket, ahogy a családban sem egyforma mindenki, de mégis hasonlítanak. Szerinte a művészet is ezzel kezelhető. Ez viszont nem jó magyarázkodás, mivel nem azért "hasonlítanak egymásra mert hasonlítanak egymásra", hanem vagy azért, mert genetikai kapcsolat van köztük, vagy azért, mert jogi viszony, és ezért családtagok. De sem a genetikai, sem a feleség-férj kapcsolatból nem következik, hogy hasonlítani fognak egymásra. Ha nem tudják megmondani mi köti össze a művészetet, akkor ezt a logikai hibát húzzák elő. Kár. És még kihagyja az a priori nyelvrendszerek egy másik elképzelését is, ami a láncos hasonlóságra épül, ahol a közeli összefüggések megléte még szintén nem fogja igazolni a távoliakét is, aminek segítségével megmondható lenne a priori rendben is, hogy hasonló, mert közben esetleg minden hasonlóságát elveszti a lánc mentén. Vagyis hiba lenne erre a működésre mint modellre hivatkozni, ha valaki a kortárs képzőművészetben a közös összefüggéseket ezek mentén kívánja levezetni vagy modellezni.
Nos, akkor?
(továbbra is köszönet kedvenc oktatómnak, aki erre felhívta figyelmünk;-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése